1.rész

Reggel egész boldogan keltem fel, valahogy örültem annak hogy végre itt a hétvége és egy kicsit normálisan kipihenhetem magamat. Hát igen így állt a tervekben, csak hogy az én drága egyetlen Apukám nem igazán tervezte. Az Ő tervét már rögtön közölte is alig hogy felkeltem. Félkómásan néztem, rá és csak a végén esett, le hogy mit is akar tőlem. -Nem értem!Még mindig nem értem miért kell nekem velük dolgoznom?!-nyavalyogtam Apának.-Ez az az 5 srác,akit nem bírok.Miért pont nekik csinálsz videóklippet?És egyáltalán miért kell segítenem?-folytattam a mondandóm. -Kicsim,ha tovább akarod vinni a céget és te is videóklippeket,reklámfilmeket szeretnél majd forgatni és rendezni akkor most itt a helyed.Ebbe az évbe ez a legnagyszerűbb,legjobb munkák,amivel a legtöbb pénzt kereshetjük!De most ne nyavalyogj tovább,gyere,szállj be a kocsiba.-mondta és ő már bent is ült az autóba.Sóhajtottam és beláttam hogy igaza van. Felkapkodtam magamra gyorsan a dzsekimet, megfogtam az óriási fekete -és egyben kedvenc- táskámat, majd kisiettem az ajtón. Beszálltam a kocsiba, és egész úton csak gondolkodni tudtam. Tudtam, hogy igaza van Apának, hiszen annyira ismer már, talán Ő ismer a legjobban minden családtagom, és barátom közül. Apa nagyon jól tudja, hogy minden álmom a rendezői pálya. Már csak az a kérdés, hogy én akarom-e ezt csinálni. Hónapok teltek el azóta, hogy Apának legutóbb segítettem klippett rendezni, most pedig újra elrángat egyre. Nem mintha nem csinálnám szívesen, de hát nekem is van egy kis magán életem, vagy nekem is szükségem lenne rá inkább úgy mondom. Egy irodába került sor a forgatásra.Amint odaértünk kerestem egy széket és lehuppantam rá.Elővettem a mobilom és Anyát kezdtem tárcsázni.Kb 3-szor hívtam,de nem vette fel.Biztos megint a drágalátos pasijával tölti az időt.Amióta a szüleim elváltak,azóta Apával lakok, Ő a legjobb barátom,mondhatjukAnya le se szar.Új életet kezdett egy új családdal..sajnos.De talán itt az ideje, hogy ezt ennyi idősen fel dolgozzam. Nem kéne ezzel az egésszel foglalkoznom, csak magamat őrlöm fel vele. Ez a szüleim dolga lenne, nem az enyém. Már vagy 1 órája várakoztunk,hogy elkezdődjön a munka de sehol se voltak a fiúk,így Apu elindított engem,hogy keressem meg őket.Vagy 5 ajtón nyitottam már be,amikor a 6-nál sikerrel jártam. Az a látvány ami elém tárult, hát nem is tudom hogy fogalmazzam meg. Csak a strandokon látok ilyet. Félmeztelenül hangoskodtak az öltözőbe, majd mind annyian felém kapták a fejüket. Éreztem ahogy elpirulok, remek. Ez is már csak velem történhet meg. Amikor az X-factorba indították Őket, a legnagyobb rajongójuk voltam. Majd idővel rájöttem, hogy ennyi idősen eredménytelen egy olyan banda után rajonganom akik korban nem hozzám valók. Igy hát ez szépen lassan, a szeretet át csusszant egy másik ülésbe, az utálatba. Szóval én hülye ott álltam előttük és csak néztem őket majd Louis hangja zavarta meg a nézelődésem: -Baj van?-kérdezte, és édesen rám mosolygott nekem pedig az egekbe szökött a vérnyomásom. -Öhm,hát nincs.Vagyis igazából, csak annyi hogy apum engem küldött, hogy szóljak lassan kezdődik a forgatás.-nyöszörögtem ki magamból.Hátat fordítottam és kiléptem az ajtón.A mosdó felé siettem, áhh a siettem enyhe kifejezés inkább futottam. Olyan fura volt ez az egész érzés. Olyan volt amit még soha sem éreztem.Nem tudom ez az érzés mi.Szűz vagyok,szóval a szerelem terén tapasztalatlan. Igen,20 évesen szűz, hát én már csak ilyen balszerencsés vagyok.Én mindig is Apu jó kislánya voltam,alig jártam buliba és csak egyszer volt pasim,2 napig. Na igen, ez az én életem. Tessék vele megismerkedni, majd jól kiröhögni. Már látom is, ha esetleg levetítik az életemet, filmként minden néző röhögni fog, semmi könny csak erőteljes röhögés. Remek, már ilyenekről fantáziálok. Mélyeket sóhajtva megkapaszkodtam a csapba, és próbáltam magamra egy kis nyugalmat erőltetni. Visszamentem úgy,mintha semmi se történt volna.Nyugodtan visszaültem az én kis székemre és figyeltem ahogy dolgoztak. Közbe-közbe előttem egy-két képet, valamint netezgettem. Próbáltam lekötni a figyelmem mással, és a fejemből ki akartam verni az elöbbi jelenetet. Annyit hülyéskedtek, hogy néha-néha nekem is akaratlanul el kellett nevetnem magam. Jó volt őket, újra igy látni eggyütt, és ahogy hülyéskednek. Mikor még tartott nálam ez az úgy nevezett directioner-ség, akkor kivülről fújtam a dalukat, minden twitcamot végig figyeltem, és érdeklőtem a hogy létük elől. Majd egy koncerten meg ismertem Őket, apa által. Akkor még nagy rajongó voltam, majd teltek az évek és alább hagyott az egész. Úgy éreztem felnőttem, itt az ideje, hogy abba hagyjam ezt a hülyeséget. Vége lett a forgatásnak és én a bejárat mellett várakoztam Apára.A fiúk is épp akkor jöttek ki amikor az én drága Édesapám.Legszívesebben ott elástam volna magam,hogy ne találkozzak velük szemtől-szembe.Persze, ez amilyen szerencsétlen vagyok, totálisan lehetetlen. Hiszen miért is ne lehetne a nevem esetleg Erin Balszerencsés Devine. Haha, vicces. Kész humor herold vagyok, ja mégsem. -Kicsim,találkoztál már velük?-jött oda Apu és egy puszit nyomott az arcomra. -Igen..volt szerencsém!-néztem rájuk. -Akkor mi már megyünk is.-közölte és elbúcsúzott a srácoktól. Én csak intettem egyet, mint ahogy általában, és minél elöbb ki akartam érni a levegőre. Ahogy mentünk ki,éreztem hogy valaki a farmernadrágom zsebe körül kutatgat,de nem törődtem vele,mert tudtam hogy csak ők vannak mögöttem. ~~*~~ Otthon a One Direction utána kezdtem kutakodni.1D így 1D úgy, ez volt minden megnyitott lapomon..és pechemre ez járt a fejembe is.Apa zavarta meg az esti programom,amikor egy tál rántottával lépett be az ajtón és egy cetlivel: -Ez a farmerod zsebébe volt.Még jó hogy átnéztem mielőtt kimostam.-nyújtottam felém a papírdarabot majd ki is ment. A cetlin egy üzenet volt:"Jó volt látni,kedvesnek tűnsz!Szívesen megismernélek. xxLouis". Megfordítottam a lapot,ahol egy telefonszám volt.Szó szerint belevágtam a kukába és becsuktam az összes oldalt amit megnyitottam róluk a neten és lecsuktam a laptopom majd falatozni kezdtem a rántottából. Nem akartam. Egyszerűen nem. Épp hogy sikerült kiszeretnem belőlük, és hogy ne kelljen nap mint nap látnom, őket. Most meg szívesen megismernélek? Én meg szívesen elásnám magam. Isteni finom volt.Az tény,hogy Apu csinálja a legjobb és legfinomabbat,de ez még jobb volt.Éreztem,hogy szeretettel készítette. Miután elfogyasztottam,levittem a tálat a konyhába és elmosogattam.Út közbe benéztem a nappaliba, ahol rábukkantam az én édesen alvó apukámra. Betakartam és egy puszit nyomtam a feje tetejére. Felmentem és tárcsáztam a legjobb barátnőm számát: -Jó napot Eleanor Calder-szóltam bele amitől ő felnevetett. -Jó estét inkább kedves.Egyébként mizujs?-váltott át hétköznapira. -Semmi különös,találkoztam az 1D-vel...-elmeséltem neki az egész sztorit,a meztelen testektől kezdve a Louis-ig. Ám amint végeztem, teljesen más hangnemet vett a beszélgetésünk. Olyannyira, hogy magam is meglepődtem, egy-két dolgon jó erősen. -Őhhh,Louis a pasim!-közölte velem.Mivan?Miért nem mondta el?És ha Louisnak barátnője van miért küldi el nekem a számát? -Hogy mi?Miért nem mondtad el?-faggatóztam. -Tegnap jöttünk össze..és azóta nem beszéltünk.Még senki se tudja..De azt hiszem ez a kapcsolat nem fog sokáig tartani,mert ilyeneket írogat neked.Nem is értem..miért pont neked ír?Neked..aki..-folytatta volna de hirtelen közbevágtam. -Aki?AKI?-emeltem fel a hangom-Ennyire nyomoréknak tartasz,azt hiszed hogy minden pasinak csak te kellesz?Úgy látszik Louis megunt,bár nem csodálom.. -Jolvan,tudod mit!Meglátjuk Louis kit is szeret igazán.-mondta majd kinyomta a telefont. Sóhajtva a telefonomra néztem. Eleanorral soha sem veszekedtem, vagy ha igen 5percnél tovább nem tartott. Most bezzeg egy srác miatt talán örök életre össze vesztem vele. Remek. Nem akartam elhinni, hogy tényleg képes volt ezt titkolni előlem. Ha ma föl se hívom, el se mondta volna, így hagyta volna az egészet. De bezzeg, én aztán jól időzítek, a legjobban. Aztán eszembe jutott Louis, és még jobban fájt az egész. Rámstarolt úgy, hogy közbe barátnője van, aki tulajdonképpen az én legjobb barátnőm. Mit akart? Két legyet csapni egyszerre? Aztán bevillant egy díjnyertes ötlet, az én kis kobakomba. Felhívom Louist, és elhivom holnap egy ebédre valamerre, és akkor rákérdezek, hamár túl közel kerülnénk egymáshoz. Hogy csak barátságot akar, vagy komolyabbat, utána pedig tisztázom Eleanorral a helyzetet. Oda léptem a kukához, és fel vettem a legfelső cetltit, mivel 1. Louis elég rondán ír nehéz volt kikeresnem a számokat 2. Totál össze gyűrtem így még nehezebb volt. Végül sikeresen beütöttem, a fülemhez emeltem és vártam hogy megszólaljon a vonal végén Louis. -Igen, hallo tessék? Itt Louis. -Sziia, Louis. Erin vagyok. -Ohh, hello. Miben segíthetek?-nevetett fel, én pedig a tükrömhöz léptem. -Holnap ráész?-tértem rögtön a lényegre, a vonal végén pedig mély hallgatás volt a válasz. -Persze, persze. -Remek, akkor a Starbuck's-nál tali, onnan pedig elviszlek egy étterembe. A kedvencembe. Okés? -Persze, nekem jó. Akkor holnap. Jóéjt.-én pedig csak lecsaptam. Nem érdekelt. Azt akartam, hogy megtudjam mire megy ki a játék. Vissza máztam az ágyba, lekapcsoltam a villanyokat és próbáltam elaludni. Tehát így indult első bevetésére Scherlok Ervin Devine.
OLVASSÁTOK!